Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

HTML

Hirdetés

Ember és állat

Állatorvos vagyok. Történeteimet, gondolataimat, gyakorlati tanácsaimat osztom meg veletek. Szeretem a tiszta tényeket és az összefüggéseket, és eloszlatni a tévhiteket. Megvilágítom néhány emberre is veszélyes állatbetegség reális hátterét is. Ezzel az egészségeteket szeretném támogatni úgy, hogy közben a fölösleges félelmeket elkerüljük.

Friss topikok

Linkblog

Blogajánló

Archívum

A kutyák féregtelenítése

2010.10.06. 21:28 Farmerama

Mindenki tudja, hogy társállatainkat néha féregteleníteni szükséges. Ez nem csak kedvenceink, hanem a környezetükben élő emberek egészsége miatt is rendkívül fontos!

 
 
A bélférgességről általában
 
Háziállataink belső élősködői jóval elterjedtebbek, mint gondolnánk. A legtöbb állat ugyanis tünetmentesen hurcol bélcsatornájában megtelepedett féregélősködőket s így észrevétlenül fertőzi a környezetét. Meglepően sok bélféreg képes teljesen tünetmentesen élősködni kedvencenik bélrendszerében. Az, hogy az ürülékükben nem találunk látható férgeket, nem jelenti egyben azt is, hogy féregmentesek. Az élő férgek ugyanis csak ritkán kerülnek ki a szabadba. A rendszeres féregtelenítés azért lényeges, mert sok esetben csak a gyógyszer beadása utáni 2-3 napon belül történik látványos (ekkor már elhalt) férgek ürítése.
 
A féreghurcolás pontos megállapítása és a féregfajok azonosítása az állat ürülékének parazitológiai vizsgálatával lehetséges. Ekkor mikroszkópos vizsgálattal a szabad szemmel nem látható, de a féregfajra jellemző megjelenésű féregpeték azonosításával tudhatjuk meg, hogy milyen bélféreggel állunk szemben. Vannak olyan féregfajok, amelyek a szokványosan alkalmazott parazitaellenes szerekkel szemben ellenállóak, csak meghatározott hatóanyagok speciális adagjával, esetleg több napon át való adagolásával pusztíthatók el. Ezért a parazitológiai laborvizsgálat a korszerű, széles hatású, kombinációs féregtelenítő tabletták korában sem elhanyagolandó.
 
A bélférgesség olyan probléma, amit szabad szemmel nem látunk, de folyamatosan itt van mindenhol a környezetünkben. Annak a környezetében is, aki nem tart állatot. Az utcán, a járdán, a talajon, a cipőtalpon lévő féregpetékkel bárki és bármilyen állat találkozhat! Kedvenceink szakszerű féregtelenítése ezért jelentőség- és felelősségteljes kötelességünk!
 
 
A kutyák orsóférgének taktikus fejlődésmenete
 
A kutyák orsóférgessége az egyik leggyakoribb, legelterjedtebb és emiatt az egyik legnagyobb közegészségügyi jelentőségű parazitózis.
 
Okozója leggyakrabban a Toxocara canis. Ritkábban a Toxascaris leonina, mely utóbbi macskában is megtelepedhet. A kifejlett férgek hossza 5-10-15 cm, fehérek, drótszerűen sprőd, kissé merev testű, madzagdarabra emlékeztető, mindkét végükön orsószerűen elhegyesedő képletek.
 
Az orsóférgek fejlődésmenete közvetlen. Ez azt jelenti, hogy a fejlődési ciklus során a gazdafajon (kutya és róka) kívül más állatfajra nincs szükség az orsóféreg egyetlen fejlődési stádiumában sem. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem telepedhet meg más fajban! Az orsóféreglárvák ugyanis úgynevezett tévesztett gazdákban átmenetileg vándorolhatnak és ezáltal károsíthatják annak szervezetét! Mint tévesztett gazda, sajnos az ember is ki van téve ennek a lehetőségnek, emiatt a kutyák orsóférgessége közegészségügyi szempontból is nagy jelentőséggel bír!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A fejlődésmenet bemutatását kezdjük a kutya bélcsatornájában élő hím és nőstény orsóférgekkel. Ezek párosodása után a nőstények nagyszámú petét ürítenek, ami a kutya ürülékével a külvilágba kerül. A talajon a petében a vastag és emiatt igen ellenálló peteburkon belül 2-3 hét alatt alakul ki a fertőzőképes harmadik stádiumú lárva, amelynek szájon át való felvételével újabb gazdaegyedek (vagy a tévesztett gazdák) fertőződnek. A vékonybélben a petékből kikelnek a lárvák és Toxocara canis esetén a szervezetben hosszadalmas vándorlásba kezdenek.
 
Egészen fiatal kölyökkutyákban a bélfalat atfúrván a vérerekben először a májba vándorolnak, majd később a májból a hátulsó üresvénán át a tüdőbe sodródnak, ahol kilépnek a vérerekből és itt is furakodnak egy ideig. Mindeközben fejlődnek és vedlenek, végül a légcsövön keresztül a garatba vándorolnak, ahonnan a gazdaállat visszenyeli azokat és így ismét a bélrendszerbe kerülnek. Ezen néhány hetes vándorút után válnak a bélcsatornában ivaréretté és kezdenek a peték újabb generációjának intenzív termelésébe.
 
Az előbbi szervezeti vándorlás kicsit idősebb (2-3 hónapos kor fölötti) kölykökben kissé módosul, ugyanis egyre inkább jellemzővé válik, hogy a vándorló lárvák (egy része) az izmokban betokozódik és alvó állapotba kerül. Ezek minimális anyagcserét folytatnak, szinte tetszhalott állapotukban évekig várják a vemhesült szukákban a vemhességi idő végét. (Kanokban és soha nem vemhesülő szukákban örökre inaktív állapotban maradnak és egy részük a kor előrehaladtával lassan el is hal). Kb. három héttel a kölykök világrajövetele előtt újra aktívvá válnak, ismét vándorlásba kezdenek és a kölyköket már méhen belüli életükben megfertőzik (a méhlepény erein átvándorolnak a magzatokba) !!! Ezen kívül az emlőkbe is eljutnak, s a világrajött kölykök heteken át az anyatejjel is fertőzőképes orsóféreglárvákat szívhatnak magukba! Az így felvett lárvák a fentebb részletezett máj-tüdő-garat útvonalat nem teszik meg, hanem a bélben közvetlenül rendkívül gyorsan, már a kölykök 16. napos korára ivarérett férgekké alakulnak. Ez a lehető leghatékonyabb járványtani stratégia! Az újra aktiválódott lárvák a vemhes szuka bélcsatornájába is eljuthatnak és az addig féregmentes kutya bélférgességét okozhatják.
 
A Toxascaris leonina csak a bélnyálkahártya alá furakszik, hosszabb vándorutat nem tesz meg. Vedlés után visszalép a bélcsatornába és ivaréretté válik.
 
Összegezve orsóféregfertőzés lehetséges:
- méhen belüli életben a vérereken keresztül átvándorolt lárvákkal
- kölyökkorban a tejjel ürülő orsóféreglárvákkal
- bármely korban környzetből felvett féregpetékkel
- tévesztett gazdák (rágcsálók, giliszták, rovarok) elfogyasztása által azok szervezetében vegetáló lárvákkal
 
Az orsóférgek petéi a külvilágban évekig megőrizhetik fertőzőképességüket!
 
 
Az orsóférgesség tünetei
 
A vékonybelekben élő orsóférgek táplálékelvonása igen tetemes lehet. Elszívják a gazdaszervezet által megemésztett táplálékot, amit az állat ugyan megevett, de nem hasznosítja. Ezen kívül mérgező anyagcseretermékeiket a béltartalomba juttatják, ami viszont felszívódik és ezáltal károsítja a gazdaszervezetet (elsősorban az idegrendszert és az immunrendszert). Nagyszámú orsóféreg a bél üregét szűkíti, vagy akár teljesen el is tömeszelheti. Így a béltartalom továbbítása szenved zavart, sőt, súlyos esetben akár bélelzáródás is kialakulhat. A bélben élő férgek mint testidegen anyag, a bélfal gyulladását is kiváltják.
 
A bélférgesség miatti panaszok nem mindig jellegzetesek. Gyakoriak az olyan nehezen kézzel fogható panaszok, hogy az állat szőrzete nem olyan dús, fényes, egyszóval szép, mint máskor, esetleg jó táplálás ellenére sem tökéletes a kondíciója vagy a fizikai állóképessége. Egyes esetekben visszatérő hasmenés, hányás is jelentkezhet. A markáns tünetek leginkább súlyosan fertőzött kölykökben jelenhetnek meg:
- sovány test ellenére kitelt, nagy has
- hasmenés, hányás
- idegrendszeri tünetek: reszketés, görcsök, mozgáskoordinációs zavarok
- az ellenállóképesség csökkenése miatt fertőzésekkel szembeni fokozott fogékonyság
 
A remegést, görcsöket, ellenállóképesség-csökkenést az orsóférgek toxikus anyagcseretermékei okozzák. Rendkívül fontos a kölyökállatok időben megkezdett féregtelenítése, mert a kölyökkori védőoltások hatékonysága csak akkor lesz megfelelő, ha egészséges, parazitamentes állatokat kezdünk vakcinázni! A környezet féregpete-terhelése is leghatékonyabban a kölyökkori féregtelenítéssel biztosítható, ez pedig közegészségügyi szempontból is rendkívül nagy jelentőségű!
Felnőtt állatok tünetmentesen hurcolhatnak orsóférgeket, de a környezetet ez esetben is féregpetékkel terhelik!
 
 
A kutyák orsóférgessége elleni védekezés
 
Az orsóférgesség elleni védekezés legkényesebb pontja (a fejlődésmenet ismertetett sajátosságai miatt) a vemhes szuka és világra jött kölykei. Azonban tudni kell, hogy a szervezetben vándorló lárvák a legtöbb parazitaellenes szerrel szemben alig-alig érzékenyek, ezért ezek elpusztítása nem lehet reális cél. A gyógyszerekkel szemben csak a kifejlett férgek érzékenyek támadható mértékben. A cél az, hogy ezeket már kifejlett korukban, de lehetőleg még a peteürítés megkezdése előtt elpusztítsuk. Így meggátolhatjuk, hogy féregpeték dúsuljanak fel az állatok és az ember közös környezetében. A féregpeték ugyanis évekig fertőzőképesek maradhatnak!
 
A szokványos, szájon át adagolandó féregtelenítő szerek elnyújtott védőhatással nem rendelkeznek, csak a belekben éppen jelenlévő férgeket pusztítják el. Létezik olyan bőrre cseppenthető készítmény is, ami bőrön át felszívódik és a szervezetben mindenütt megjelenik, ezáltal egy hónapon keresztül folyamatosan hat a megtelepedni készülő bélférgek ellen is. A készítmények sokfélék, ezekről állatorvos kollégáim nyújthatnak mindenkinek testreszabott javaslatot.
 
A vemhesség utolsó három hetében aktiválódott lárvák vándorolnak a szuka és magzatai szervezetében. Heves szakmai vita tárgya, hogy a vemhesség alatt érdemes-e, kell-e a szukát féregteleníteni. (Az én véleményem az, hogy hasztalan). Vemhesítés előtt érdemes, vemhessége alatt csak akkor, ha esetleg laborilag igazolt bélférgességet akarunk megszüntetni. De a szervekben vándorló lárvák magzatokba történő átvándorlását nem akadályozhatjuk meg. A reális cél az, hogy az újszülöttekben az anyától kapott fertőzést a lárvák bélféreggé alakulása után, de azok ivarérése és ezáltal peteürítése előtt pusztítsuk el; illetve a tejjel a szoptatás több hetében a szervezetbe jutó lárvákból újonnan kialakult bélférgeket is rendszeresen elpusztítsuk. Mindeközben gondolni kell arra a lehetőségre is, hogy a szuka bélcsatornájában is kialakulhatnak kifejlett férgek, ha a lárvák (a méhe és a tejmirigye mellett) a bélrendszerébe is vándorolnak.
 
A helyes stratégia a következő. A szukát tervezett vemhesítése előtt rendszeresen (mint minden más kutyát) féregteleníteni szükséges. Vemhessége alatt csak akkor, ha igazolt bélférgessége alakult ki. Következő alkalommal fialása után néhány napon belül, majd pedig kéthetente, ameddig a kölykök mellette vannak. A kölyköket 14 napos korukban (mindenképpen a 16. nap előt!!!), majd kéthetente 8 hetes korukig (gyakorlatilag ameddig szopnak) szükséges féregteleníteni. Később általában 3-6 havonta célszerű a féregtelenítő kezelést ismételni (a tartási körülményektől, ezáltal az újrafertőződés lehetőségétől függően).
 
Ha a kölyök 6-8 hetes korában kerül hozzánk, mindenféle előzetes féregtelenítés nélkül, akkor mihamarabb kezelni szükséges és a kezelést addig folytatni, ameddig féregmentessé nem válik.
 
A kutyák ürülékét rendszeresen össze kell szedni! Az utcán is (senki sem szeret "aknára" lépni, valljuk be, mi magunk sem, akik a kutyát szeretjük), a kertben is és a kennelben is. A rendszeresség alatt azt értem, hogy frissen, nem pedig kéthetente. Idővel ugyanis az ürülék szétporlad, szétesik, és ha benne féregpeték voltak, akkor azok a talajba sodródnak, nagyobb területre szétszóródnak. Míg ha az ürüléket egyben összeszedjük, akkor vele együtt eltávolítjuk "csomagoltan" a féregpetéket is. Környezetünk féregpetékkel való terheltsége így szorítható vissza. Mindez érvényes a férgesség elleni védekezéstől elvonatkoztatva is, kedvenceinket (és környezetünket) tisztán, kellő higiénés körülmények között illendő tartanunk!
 
 
 
Az orsóférgesség emberre is veszélyes lehet!
 
Az ember nem valódi gazdája a háziállatok orsóférgének. Ennek ellenére, mint tévesztett gazdában, orsóféreglárvák vándorolhatnak az emberi szervezetben. A környezetből szájon keresztül az ember szervezetébe bekerült féregpetékből kiszabadulnak az abban kialakult invázióképes, harmadik stádiumú lárvák. Ezek ivarérett bélféreggé soha nem alakulnak, de a kutyakölyköknél említett máj-tüdő vándorlási útvonalon elindulnak, s hosszas bolyongást folytatnak. A tüdőből a vérkeringéssel továbbsodródnak, s így távolabbi szervekben is megtelepedhetnek (pl. szemben). Szöveti vándorlásuk során ezek az apró, szabad szemmel nem látható lárvák az érintett szervek mechanikai roncsolását, és káros anyagcseretermékeikkel az egész szervezet károsodását idézhetik elő.
 
Ennek általában nem az egészséges felnőttek, hanem az immungyengeséggel küzdők és a 6 éves kor alatti gyermekek vannak elsősorban kitéve. Egészen fiatal gyermekek immunrendszere ugyanis még nem elég érett ahhoz, hogy gátat tudjon szabni ezeknek a parazitáknak. Emellett a gyermekek hajlamosak a szájukba venni olyasmit, ami földdel szennyezett, s ezáltal féregpete-közvetítő lehet (homokozóban, cipőtalpról, cipővel bejárt szőnyegről, stb).
 
A tünetek bizonytalanok és nem jellegzetesek. Hasfájás, gyengeség, fogyás, láz, hányás, a tüdőben furakodó lárvák miatt köhögés, fertőzésekkel szembeni fogékonyság, légszomj (asztma) mind előfordulhat. A szemben roncsoló lárvák ér- és ideghártyagyulladást, látászavart okozhatnak.
 
Ennek éppúgy ki van téve az, aki állatot nem tart, mint az, aki gondozott állatot tart és szeret! Ugyanis elsősorban nem a kutyáról, hanem a környezetből lehet fertőződni. Az állat ürülékével a környezetbe jutott pete nem azonnal fertőzőképes (invázióképes), hanem még néhány hetes érés szükséges ahhoz, hogy abban a peteburkon belül kialakuljon az invázióképes harmadik stádiumú lárva. Egy elhanyagolt állat szőrzetére tapadt pete persze szintúgy átmegy ezen az érésen, de egy gondozott, tiszta, féregtelenített állat ebből a szempontból veszélytelen!!!
 
A védekezés egyszerű, józan paraszti ésszel megoldható. Higiénia és tisztaság! A reklámok csodás biztonságot nyújtónak beállított fertőtlenítőszerei a féregpetékre hatástalanok!!! Az utca, a járdák, a talaj pora és szennye nem csak féregpetéket, hanem egy sor egyéb kórokozót közvetíthet. Ennél fogva az utcai cipő is, vagy a földre, vagy pl. a buszon a padlóra letett bevásárlószatyor is, ha utána otthon a konyhapultra kerül (így kerül a csizma az asztalra...). Utcai cipővel ne járkáljunk ott, ahol később a kisgyerek négykézláb mászik és játszik. A gyerekek homokozóját használaton kívül le kell fedni, hogy abba állatok ne végezhessék a dolgukat. A homokot előnyös napoztatni, a felszínen lévő peték a nap közvetlen szárító hatására két nap alatt elpusztulnak. Állatainkat tartsuk tisztán, féregteleníttessük állatorvossal (!!!) rendszeresen.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://emberesallat.blog.hu/api/trackback/id/tr22351736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.